A rövid periódusidő és a szabályos ismétlődés miatt mesterséges jelnek tűnt, ezért Jocelyn témavezetője Antony Hewish először földi eredetűnek gondolta. Azonban további elemzések ezt a lehetőséget kizárták. Mesterséges jel a Naprendszeren kívülről? Ők maguk sem akarták elhinni, hogy egy távoli civilizáció üzenetét sikerült fogniuk, de más magyarázatot sem tudtak rá adni, ezért a rádióforrás első félhivatalos megnevezése az lett, hogy “Little Green Men 1” vagyis “Kis Zöld Emberek 1”.
Daily Herald Archívum
Jocelyn folytatta a munkát és rövid időn belül hasonló jelet talált az égbolt másik irányában is. Az, hogy több idegen faj pont egyszerre és hasonló jelzéssel akarná felvenni velünk a kapcsolatot már valóban lehetetlennek tűnt. Ez azt erősítette, hogy nem kis zöld embereket, hanem “csak” egy addig ismeretlen természeti jelenséget találtak. 1968-ban végül négy pulzáló rádióforrás megfigyelését publikálták, melyeket pulzároknak neveztek el. A magyarázatra ezután nem kellett sokat várni.
Walter Baade és Fritz Zwicky még 1934-ben állt elő a neutroncsillagok létezésének ötletével. Szupernóva robbanás során egy csillag anyagának jelentős részét ledobja magáról, a visszamaradó csillagmag pedig saját gravitációjának hatására összeomlik. Ennek végterméke lehet egy szinte csak neutronokból álló extrém sűrűségű objektum, aminek óriási a mágneses tere és hihetetlen sebességgel forog. Egy ilyen neutroncsillag a mágneses pólusai irányába képes röntgensugárzást kibocsátani, és ha a mágneses tengelye nem esik egybe a forgási tengelyével, akkor mint egy kozmikus világítótorony körbe-körbe pásztázza az univerzumot. A sugarát csak akkor látjuk, amikor épp felénk fordul periódusonként egyszer, így valóban egy szabályosan pulzáló jelnek érzékeljük.
Az első pulzár megfigyelés akkora jelentőséggel bírt, hogy 1974-ben Antony Hewish és Martin Ryle Nobel díjat kapott a felfedezésért. A pulzárok kutatása pedig azóta nagyon messzire jutott. A legfrissebb észlelés például, ha nem is olyan történelmi mint az első, de az egyik leglátványosabb. A VLA rádióteleszkóp segítségével sikerült láthatóvá tenni egy pulzárt ami a keletkezése során akkora lökést kapott, hogy közel 4 millió km/h sebességgel száguld el a szupernóva robbanás helyszínéről. A képen látható hatalmas buborék a robbanás törmelékének maradványa, tőle balra egy nagyon apró pont a távolodó pulzár ami siettében egy anyag csóvát húz maga után.
Ki is az a Kis-Tóth Ági? – "A családomnak eddig négy generációja nőtt fel a Táncsics Gimnáziumban, velem együtt. Mondhatni tősgyökeres kaposvári vagyok, bár a kíváncsiságom azóta messzire vitt. Először a matematika varázsolt el, majd a fizika kerített hatalmába, főleg az asztrofizika. Mostanában az előbbit tanítom, az utóbbit kutatom, közben pedig nap mint nap próbálom megmutatni az embereknek, hogy a tudományok nem csak hihetetlenül érdekesek, de érthetőek is!"
Szerző: Kis-Tóth Ágnes
5 
