Meggyes József írása.
A szerző Kaposváron született, kisebb megszakítással a városban élt. Itt nőtt fel, részben ide járt iskolába is, és itt dolgozta végig hivatását. Első blogja -MJ Vándor- 2009.09. 08-tól íródik, a ...tükör... 2011.06.25-én indult és a Zsömi 2015.11.17-én. Itt a KPSVR-en általában a ...tükör... blog írásai olvashatók.
Velem korúak, és idősebbek, még biztosan emlékeznek rá, hogy volt Kaposváron, és a környékén, egy Malom-árok. Kaposújlaknál "eredt", és párhuzamosan a Kapossal, átszelte a várost, például a mostani Virágfürdő és a vasút közt. Hat, vagy tán nyolc éves ha voltam, amikor Satya bácsival, a Malom-árokban, Szarkavárral szemben, kiló feletti pontyokat is fogtunk benne. Aztán kellett hozzá tíz, esetleg még pár esztendő, és a Malom-árkot a kaposvári szakaszon be kellett temetni. Kinyírtuk a vízét vegyszerekkel. Az egyik gyilkosa vizeinknek.
A mostani fiatalok tán nem is hiszik, de abban az időben még nem volt ekkora divatja a műanyagoknak. Amikor mi Satya bácsival a halakat kergettük, abban a korban még üvegben adták például a tejet is, vagy kimérve kannába, és papírba csomagolták a kenyeret.
Majd jöttek a műanyagok. Mindenhová. Beletölteni, belecsomagolni szinte már mindent tudunk, kifogyasztani belőle is, csak maga a műanyag, a csomagolóanyag az ami nem fér a "fejünkbe". Nem tudunk vele mit kezdeni. Azt leszámítva, hogy elszórjuk! Teleszórtuk már vele a bolygót. Földön s vízen. S mert mikro méretű műanyaggá hullik, hát viszi a szél is. Földön s vízen, és levegőben a műanyag.
Kellett hozzá ötven esztendő, és rászabadítottuk a vizeinkre az újabb gyilkost. Nem látjuk mit cselekszünk. De ez minden lesz, csak mentségünk nem. Nem lesz mentség, mert már nem lopakodik a gyilkos, ott virít mindenütt és mi helyezzük oda. Átnézünk a vizeink gyilkosán. Bűnrészesek vagyunk.
Az eredeti írás itt olvasható:
